Egyik este feltettem a kerdest, mit csinaljak hova menjek, megis hogy kezdjem el, hogy keruljek be a zenei vilagba?!

A 0-rol... fromzerotohero...

Magyarorszagon neheznek lattam belefolyni rendezvenyszervezo cegek eletebe.. ismerossel nem rendelkezem...
kb lehetetlennek ereztem azt hogy otthon kezdjek hozza es a kommunikaciom sem az amit a mai vilag elvar.. csak a dontes, hogy belevagok.

Kiterveltem egy celt is. Egy brand megalkotasa otthon, egy hely egy bar ahol koncertek vannak, illetve kulonbozo pozitiv programok, amik kicsit feldobjak az otthon levo altalanosan negativ hangulatot..fesztivalok...

Reggel ugy ebredtem, hogy ki lett mondva: LONDON.

Eppen eletem ertelmet kutattam, immar eleg regen egyebkent.. amikor unokabatyammal Szilveszteri buliban voltunk es kimondta a varazsszot:

Ez a mi vilagunk, ugye?

Kicsit kesobb esett le, hogy IGEN, ez volt a jel. Valoban mindig velem volt, mindig erdekelt es megsem lattam at, hogy ebben kell dolgoznom, mert ez nem munka, ez szenvedely..

Sosem hittem, hogy ebben jo lehetek, semmifele kepzettseggel nem rendelkezem, megis belevagtam.

Kezdem a legelejen:

A nevem Judit-B azaz JB .. :)
Az egesz meg gyermekkoromban kezdodott.. 

Rajottem mar nagyon koran, hogy atlag feletti modon szeretem a zenet. Kb. minden stilusban megfog valami, de talan az elektronikus az ami leginkabb kozel all hozzam. Teljesen atlagosnak irnam le magam, nem szulettem semmifele kulonleges tehetseggel. Arra azonban rajottem, hogy imadom a koncerteket, nagyon sok koncerten ott voltam tini korom ota. Mindez csak hobbi volt.. ezidaig.

Nem titok, 30 eves vagyok, amikor az emberek talan 80%- mar csalados. En nem, de nem banom. Mert ami most elkezdodott az az amit sok ember sosem el at egesz eleteben.