Ibiza a bulizasrol szol. Az emberek 99%-a bulizni megy Ibizara, bar azt nem mondanam, hogy kifejezetten jo lenne ott egyedul. Itt Londonban a munkabeosztasom miatt is nagyon egyedul ereztem magam, ugyhogy egyedul bulizni is eleg volt egyszer. A Pachaban voltam... el voltam szallva, mert a hely gyonyoru. Eletem legszebb klubja, ahol valaha jartam. A hangulat magavalragado...

Tobb probalkozasom is volt, bementem helyekre, talalkoztam tulajdonosokkal, meseltem arrol h mit csinalok es hogy szeptemberben pont Ibizan lesz a Dj-m es fellepeseket szerzek neki/foglalok be, illetve a promoteremet is reklamoztam nekik.

Nem ertem el sikereket, sot ugy ereztem, hogy mindenki oda akar bejutni, es hogy nehez helyzetben vagyok, valami nagyot kell felmutatni a Djk-nek hogy komolyan foglalkozzanak a temaval. Szoval nem volt sikerem, de nagy batorsag kellett odamenni es beszelni es megcsinaltam. Nem voltam boldog, de ugy ereztem, hogy meg tanulnom kell es ezt az Ibizai kiruccanast teljesen ugy is fogtam fel utolag, mint egy olyan terepet, ahol azt tanulom, hogy hogy tudom a felelmeimet legyozni. Meg kevesnek ereztem magam Ibizahoz, ezert nem is ertem el sikert. De ez igy volt rendben.

Cafe Del Mar

Csalodott voltam mikor elmentem a Cafe Del Mar barba, nagyon. Egy vilag omlott ossze bennem, hogy mennyire nincs ertek a dolgok mogott, hogy mennyire csak a Fancy a fontos, meg a magas arak es a sok promocios anyag. Ures volt... es mellette uvoltve szolt a Mambo Ibiza, ami most atvette a vezeto szerepet az elobulik szervezese miatt. Tele volt, oriasi volt a kontraszt. azt ereztem, hogy tulkeppen miert is kuzdok? Ennyi lenne az egesz? Mi akkor az egesz ertelme. Uresseget ereztem, mintha olyanban hittem volna ami nem letezik. Mely csalodottsag.